Székelyföld a változó tér és a múló idő rostájában
Az Univerzális Műhelyfoglalkozások sorozat tavaszi programjának soron következő előadását tekinthették meg az érdeklődők április 15-én a B. épület II. emeleti konferenciatermében, ahol Eveli Péter történelem-földrajz szakos tanár személyes élményei tolmácsolásával mutatta be a határon túli magyarság és a székely autonómia kérdéseit. A rendezvényt a Mérnöki Kar a TÁMOP-4.2.3-12/1/KONV-2012-0026 „Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja a Pannon Egyetemen” című projekt támogatásával valósította meg.
„Azok a hegyek még ma is állnak, azok a folyók még ma is futnak, az a csillag még ma is mutatja az utat, az a nép még ma is él”.
Az előadás során egy tudományos alapossággal kidolgozott képet kaphattunk Székelyföld népesedési és közigazgatási változásairól. Földrajzi tekintetben Székelyföld alatt az erdélyi történelmi székely székek területét értjük, mely Erdély déli részén fekszik, s mint etnikai régió a román többség mellett a székelyek kisebbségben élnek mint magyar néprajzi csoport. A legfontosabb elsősorban azonban az, hogy nem egy földrajzi, hanem egy történelmi-kulturális egységről van szó. A székely nép története az egyik legérdekesebb részét képezi a magyarság történelmének, s eredetüket tekintve több elmélet is létezik, de egyelőre nincs olyan felfogás, mely teljes mértékben és bizonyított módon igazolná a székelyek származásának kérdését, mindenesetre a néphagyomány a hun leszármazást örökítette ránk. Székelyföld történelmi és földrajzi jellegű bemutatásán kívül azonban nem mehetünk el szótlanul az előadás valódi üzenete mellett, miszerint az európai közösségek érdeke, hogy a nemzeti kisebbségek otthon tudják érezni magukat őseik földjén. Az előadást követően Székelyföldhöz kapcsolódó személyes viszonyáról kérdeztem Eveli Pétert:
Miért pont Székelyföldet választotta?
1996-ban a főiskolai szakdolgozatomat a Felsőőrség népességtörténetéből írtam, és ott ragadott meg ez a történeti-földrajzi megközelítés, ami egy igazi interdiszciplináris feldolgozás, és akkor derült ki számomra is, hogy a nyugat magyarországi Őrvidékiek székely eredetűek. Székelyföld pedig egyébként is egy történelem-földrajz szakosnak benne van a fejében, a gondolataiban, fél szeme mindig ott van, innen ez az indíttatás.
Mióta foglalkozik ezzel a kutatással, ezzel a témával?
Ennek az előadásnak a története 3 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor egy veszprémi barátom, akinek szintén Csíkszeredában van egy birtoka, meghívott. Fantasztikus élmény volt, a képek nagy részét onnan hoztam, és valahogy ennyi idősen már nem is a táj szépsége, az épített örökség az, ami megragadott, hanem az emberek, a szociokulturális környezet, a beszélgetés a székelyekkel. Nagyon jó vendéglátók és idegenvezetők voltak. Ez az egyik élményem. A másik: két éve a csíksomlyói búcsúba volt szerencsém eljutni szintén egy másik barátom segítségével. Leírhatatlan élmény volt! Aztán amikor Tamás tavaly ősszel fölkért, egyrészt nagyon megtisztelőnek éreztem, másrészt pedig szinte azonnal eszembe jutott, hogy az Őrvidék analógiájára Székelyföld népesedésének az ilyen jellegű áttekintését is meg kellene csinálnom. Hozzáteszem, nagy munka volt, félúton időzavart is éreztem, de így a végeredményt látva azt gondolom, megérte.
Tejes Anita
fotó: Ruppert Tamás